Reggeli orrvérzés

2008. július 8. - írta Piroseper
Hétfőn reggel óvatlanul fújtam ki az orromat, így már megint eleredt az orrom vére, nagy örömömre. Nem volt tréfa dolog, csak úgy záporoztak a vércseppek. Mit volt mit tenni, irány az sztk. Hatalmas vattával az orromban indultam útnak édesanyámmal, aki kedvesen elkísért mivel a gyomrom már megint eléggé felfordult a kelleténél többet nyelt vér miatt… Már megint kedves orvost fogtam ki, nagyon szimpatikus volt, hogy megjegyezte a nevemet és úgy szólított amíg benn voltam. Megint kaptam lidokaint az orromba, de jóval nagyobb mennyiséget mint az ügyeleten. Folyt a vattából az anyag, persze a számba is jutott egy kevés, így elzsibbadt a nyelvem, meg a szám is. Az a savas anyag csak negyedik próbálkozásra állította el a vérzést, épp akkor amikor bejelentette az orvos, hogy nem úszom meg az égetést, mely előtt majd szurit kapok az orromba. Nem csak én ijedtem meg, hanem a testem is így rögtön elállt a vérzés persze. Kaptam krémet az orromba, meg kímélő életmódot javasló igazolást edzésre. Igazi élmény volt mondhatom...

Autó, aszfalt, tömeg és forróság

2008. július 6. - írta Piroseper
Talán ezek lehetnének a hívószavai a tegnap megrendezett Renault napnak, melynek színhelye a Hungaroring volt. Időmérő edzések, old timerek, és mindenféle drága portékák (melyekért mélyen a zsebbe kellett nyúlni) is részesei voltak a napnak. Akik sorban álltak, azok ingyen gokartozáson is részt vehettek. Az egyik sátorban különböző dallamokat játszottak el autómotor segítségével (ezt úgy oldották meg, hogy egy számítógép úgy pörgette a motort, hogy felismerhetővé vált a dallam), megjegyzem ilyen baromságot még nem láttam. Fél tízre értünk ki, de olyan dél körül már távoztunk is. Ott létünk alatt ettem hot dogot, melyért csillagászati árat fizettem, de jól esett, mert már nagyon éhes voltam. Nem volt nagy szám szerintem, de biztosan volt, aki nagyon élvezte a két napos rendezvényt. 

Élmény a sportkórházban nappal… és a MÁV kórházban éjszaka…

2008. július 4. - írta Piroseper
Már több mint fél éve nincs sportorvosi engedélyem, így eljött az ideje, hogy megcsináltassam. Sikerült is: mindössze röpke 5 órát vett el az életemből. A szar az egészben az, hogy már nem az sztk-ig kell menni, hanem Budára az alkotás útra, mert állam bácsinak úgy éri meg ha az összes budapesti sportoló központilag egy helyre megy.11kor indultam el otthonról és négyre értem haza. A kórház a régi vágású kórházak közé tartozik, így egy nagyobb, parkosított területen elszórtan vannak kisebb épületek. 105-ös busszal mentem, így odafelé valóságos városnézésnek is részese voltam. Tényleg élveztem, de késtem ¾ órát. Útközben eszembe jutott, hogy talán nem is fogak beengedni a sportorvoshoz. Mikor végre bejutottam oda ahova kellett, természetesen férfi sportorvost fogtam ki… egy gusztustalan perverz embert… de több szót ne is ejtsünk róla… Aztán még két vizsgálaton túl kellett esnem: az EKG gyerekjáték volt, de a vizelet vizsgálaton kicsit meglepődtem, mivel fél órával a minta leadása után már meg is volt az eredmény. Ezután következett a legunalmasabb és a leghosszadalmasabb másfél órás rész, mivel óriási káosz volt a sportorvosok között, senki nem akart egy rohadt pecsétet adni… Volt egy csaj aki feladta ezt a végtelennek tűnő várakozást és elhúzott. Szerencsére a kitartásomat siker koronázta és egy évre szóló engedéllyel hagyhattam el a helyet. Mire elindultam haza, addigra a város is bedugult, így szinte csak lépésben tudtunk haladni a busszal. Itt már nyűgös voltam, így átszálltam metróra, ami haza is röpített majdnem egy szempillantás alatt. 
Aztán minden rendben volt, egészen fél 11-ig. Fürdés közben ugyanis elkezdett vérezni az orrom. Gondoltam semmi vész, kikászálódtam a kádból, bepaszíroztam az orromba egy zsepi csücsköt és vártam… és vártam…és vártam. Általában lefekszem ilyenkor a hátamra, tudom, elvileg nem szabadna, de nekem bevált… eddig a pillanatig. De most annyira erős volt a vérzés, h a nyelt vértől felfordult a gyomrom. Nem tehettem mást segítséget hívtam, mivel húgommal voltunk ketten itthon, szüleim meg a világ végén lévő telkünkön pihentek ahol nincs térerő. Egyedül párom édesanyját tudtam hívni, mivel ugye párom sincs itthon… Egyből átjött, és azt mondta szerinte menjünk inkább ügyeletre. Így felkerekedtünk. Mikor végre szövevényes úton megérkeztünk a máv kórházba, addigra elállt a vérzés… Az orvos éppen műtött, úgyhogy várnunk kellett egy kicsit. Amikor sorra kerültem (mert többen is várakoztunk) váltottam pár szót az dokival. Mint kiderült reggel fél 8 óta benn volt. Szegény azt hittem elalszik. Valami savas cuccot kent az orromba ami csípett egy ideig, de készséges és kedves volt. Mostmár azt is tudom, hogy ha vérzik az ember orra, akkor vattát kell az orr résbe tömni, melyet Neugranormon krémmel kentünk be mielőtt a helyére tesszük. Amikor eljöttünk akkor láttunk egy pórul járt srácot akinek nagyon durván vérzett az orra. Valami műtéte volt és aztán hirtelen fellépett az orrvérzés. Hajnali három körülre értem haza és egy kicsit még küzdöttem a fájó hasammal. Na de mindegy! Nyárra fel!



Könyv folytatás...

2008. július 4. - írta Piroseper
 Tegnap kicsit elkanyarodtam attól amit eleinte terveztem írni. Ráadásul annyira megtetszett a befejezése a bejegyzésnek, hogy nem volt szívem visszatérni az eredeti gondolatsorhoz. Így kénytelen vagyok pótolni ezt a hiányosságot. Tegnap végeztem az első olyan könyvvel amit végre én magam választottam. Ez nem volt más mint egy Szabó Magda mű: a Danaida. Amikor a könyv közepén tartottam majdnem letettem, mivel úgy éreztem, hogy a jellemábrázolás nem teljesen reális számomra, de végül kitartottam és a végére kitisztult a történet. Azután szinte azonnal belekezdtem, az utolsó Harry Potter kötetbe és azt is kivégeztem két és fél nap alatt. Nagyon tetszett a történet ez volt a sorozat legjobb kötete szerintem. Olvasni jó! 

Könyv könyv könyv

2008. július 3. - írta Piroseper
Tegnap gondoltam bele, hogy idejét sem tudom utoljára mikor olvastam könyvet a saját szórakoztatásomra. Év közben, főleg az utolsó fél évben a tananyagot olvastam, kikapcsolódásnak inkább az amerikai sorozatokat választottam (nem titkolt szándék volt az angol tudásom élénkítése – de lehet ez csak valami lelkiismeretet megnyugtató érv volt inkább), nem pedig a szórakoztatóirodalmat (a szépirodalmat meg végképp nem). Kötelező olvasmányt olvastam még talán, amik persze tetszettek is de azokat sem magam választottam. Nem sok olyan kötelező olvasmány van ami nem tetszett. Egészen pontosan kettő és fél. A Zrínyi Szigeti veszedelmére rá se tudtam nézni, Katona Bánk bánja meg annyira taszított mint tűző napon a kályha. Az a bizonyos fél az nehéz eset, ugyanis amikor 10. környékén az ember tragédiáját kellett olvasni, olyan rossznak éreztem mint a bánk bánt, és utáltam is egészen 12. végéig. Ám igazi pálforduláson (amióta töriből ezt a tételt húztam imádom használni ezt a kifejezést – talán így is marad örökre) mentem keresztül érettségi előtt, ugyanis tételkidolgozás közben jöttem rá, hogy ez egyáltalán nem utálni való mű…sőt elképesztően jól van felépítve és a Nagy Kérdést feszegetve talán mi is közelebb jutunk a megoldáshoz. Ez a könyv nem olyan fiataloknak való mint amilyen én voltam abban az időben amikor el kellett olvasnom, mert nem tudtam felismerni a mű valódi értékét és helyét a magyar irodalom remekei között. Ahogy megboldogult Nagyanyám mondta mindig: ahhoz, hogy egy könyv igazán megragadjon bennünket jó időben kell, hogy a kezünkbe kerüljön. És ez nagyon igaz!

Álmok

2008. június 30. - írta Piroseper
Már többször álmodtam a felvételivel vagy az érettségivel kapcsolatban. A legrosszabb az volt, amikor az álmomban kiderült, hogy matek érettségin van szóbeli rész is és nekem nem szólt előre senki. Nagyon rossz volt, mert függvény táblát sem lehetett használni így én ott bőgtem keservesen. Jó volt felébredni és rájönni, hogy én már ezen túl vagyok. Egyébként nappal is többször eszembe jut valamilyen íróval kapcsolatos dolog így akkor is emlékeztetnem kell magam, hogy nincs szükségem erre az információra többé. Ráadásul messze van még az a július 24, amikor végre eldől majd, hogy széna vagy szalma…

Betegség

2008. június 28. - írta Piroseper A nyár most sem kezdődhet felhőtlenül… Természetesen benyaltam valami betegséget megint, valami bél fertőzést és gyulladást. Úgyhogy fájó hassal itthon fetrengek ahelyett, hogy valami értelmes dolgot csinálnék. Még varrni sincs nagyon kedvem. Párom elutazott kilenc napra és ez olyan sok idő… Az erkélyre felszereltünk egy függőágyat, és olyan jó ott hintázni délutánonként (délelőtt oda süt a nap, így aki nem akar megsülni az nem fekszik ki abban az időben), meg olvasni persze. Egy csomó könyv vár elolvasásra. Csak erőt kéne vennem magamon. Az elmúlt pár hónapban mindig volt elfoglaltságom, most meg nem tudok mit kezdeni ezzel a tengernyi idővel. Persze van csomó tervem, nyelvtanulás meg ilyenek, amikbe mindenképpen bele kéne vágni. Na, majd meglátjuk. És végre úton van a levendula. Frissnek ugyan nem lesz friss, de jó lehet még a fűszerkeverékhez. Pedig már vettem almaecetet és mustármagot is, amik az öntet elkészítéséhez kellenek. Legalább ez meg lesz előbb vagy utóbb.

Néhány óra nyugalom...

2008. június 20. - írta Piroseper
Kedves párommal a napokban ünnepeltük a 4. évfordulónkat, így szokásunkhoz híven közös programot szerveztünk. Egy nagyon kellemes helyet sikerült találni. Az 1000 tea szaküzlet & teaház vendégei voltunk néhány órára és igencsak kellemesen éreztük magunkat. Párom kínai licsis vörös teát ivott, én pedig a rózsateát kóstoltam meg. Nagyon finom volt mind a kettő, a helyet pedig a nyugalom szigetének is nevezhetnénk. (Persze nem nagy forgalmat fogtunk ki...)
Itt a honlapjuk címe: www.1000tea.hu, nézzetek körül. És ha van kedvetek látogassatok el ide mindenképpen.

Visszatérő betegség

2008. június 18. - írta Piroseper Ilyen nincs! Vonzom a cikis helyzeteket! Ami elég ritkán ér, de akkor óriásit üt! Ma volt az érettségi bizonyítvány osztás (azaz lett volna, ha nem romlott volna el vmi szerver). Mint kiderült ilyenkor szokás valami apróságot adni a tanároknak. Hát az én kezembe is került egy sárga rózsa, és el is terveztem, hogy kinek adom. Erre mikor jött az átadás ideje, elindult a tanár kifele és úgy gondoltam, hogy úgysem tanít minket, ezért gyorsan 
változtattam a tervemen és leparkoltam az egyik férfi tanár előtt, aki sokat segített nekem az elmúlt 
időkben.  Gondoltam nincs ebben semmi rossz, mindenkinél csak virágot láttam, hát legyen. Megköszöntem az elmúlt hat év munkáját (ami 2 volt igazából), szóval már ez is égő volt, de aztán nagy nehezen kilábaltam a helyzetből, és gondolom a tanár kapcsolt is, hogy valami nem stimmel, de nagyon kedves volt mindenesetre. Hát mint kiderült a férfi tanárok csokit kaptak, így csak egy kapot virágot...tőlem persze. Mikor elmondták, akkor kapcsoltam, hogy mekkora égő dolog volt ez a kettő együtt... Ilyen nincs! Még holnap lesz egy bankett, azt kell túlélni valahogy, de erre fogok majd gondolni egész este, ahogy ismerem magam...
Na mindegy, majd az idő megszépíti. Most még vörös a fejem, de évek multán majd csak nevetni fogok rajta.

Megmérettem és megértem

2008. június 16. - írta Piroseper Na, túl vagyok a nagy-nagy érettségin. Most már büszkén elmondhatom magamról, hogy középfokú végzettséggel rendelkezem (remélem azért itt nem állok meg…). A szóbeli nagyon mulatságos volt. Főleg, hogy túl vagyok rajta. Azért a nap elején nem éreztem ilyen jól magam az biztos… Sőt… De legalább nem fájt annyira a hasam, mint a törinél.
Nehéz megszokni, hogy túl vagyok rajta. Hogy végre nem kell tanulni, hogy végre nem kell lelkiismeretfurdalás közepette filmet néznem. Hihetetlen, hogy ezért a pár napért gürcöltem az elmúlt hat évben… Na, de mindegy is!
Kiírtam egy papírfecnire, hogy felvesznek az első helyre… Ha sokat olvasom, akkor remélem valóra válik… Kopp, kopp le is kopogtam…



Törekvés, kitörés, majd megtörés...az élet rendje

2008. június 12. - írta Piroseper
Megdöntötték a 110 méteres férfi gát viágcsúcsát. Juppi! Ez azért öröm számomra, mert az eddigi csúcstartó kínai Liu Xiangot egy Kubai futotta le egy század másodperccel. Szerintem ijesztő a kínaiak térnyerése a sportban. Amikor 2006-ban Liu beállította a (mostmár csak volt) világcsúcsát, nagyon megdöbbentem, hiszen ez a sportág szerintem hagyományosan az afro amerikaiak versenye, hiszen nekik van a legjobb testi adottságuk ahhoz, hogy sikereket érjenek el a rövidtávú futószámokban. Nem tudom milyen volt Liu gyerekkora, de fogadni mernék, hogy nem egy irigyelni való leányálom.
A discovery csatornán volt egy néhány részes filmsorozat, amelyben különböző országokat mutattak be. A Kínáról szóló rész nagyon érdekes volt. Néhány ember életén keresztül mutatták be az országot. Az egyik szereplő egy kínai tornász lány volt. Úgy emlékszem 12 éves volt. Egy kollégiumban lakott, ahol heti hat napon napi 6 órás edzésen vett részt társaival együtt és éppen az olimpiai válogatóra készültek (vasárnaponként is edzett, mert az apja nem hagyta pihenni akkor sem, így a találkozásuk is mindig a mozgásról szólt). Nyújtás, erősítés stb... Ez óriási megterhelés egy ilyen fiatal test számára, a csaj később bele fog rokkani. De nincs más lehetőség, a család ezt kívánja csak így lehet kiemelkedni a szürke tömegből. Ezt látva rá kellett döbbennem, hogy ez az oka a nagy ütemű felzárkózásnak. Végtelen embertömeg: vagy én, vagy más - nincs mese…




Foci EB 2008 – A nagy népünnepély

2008. június 11. - írta Piroseper
Őrület, hogy Európa férfi népességét (és a nők egy részét is gondolom) mennyire lázba hozza ez a 4 évente lejátszódó megmérettetés. Talán az enyhe foci utálatom tart távol az események követésétől, és teljesen hidegen hagynak az eredmények. Láttam a megnyitó ünnepség végét és tetszett amikor az emberek élő órát formáltak egy percig és amikor kiengedték a lufikat a textil kockákból. Bár talán valami közösségformáló ereje is van ennek az eseménynek: amikor tömegek gyűlnek össze egy-egy kivetítő előtt és együtt örjöngenek minden gól után… Konkrétan épp a svédekre gondolok - akiket láttam a híradóban – akik az olcsó alkoholtól megrészegülten sárga-kék mezben ugrabugráltak meccs közben valami szabad-téri helyen. Ma mondjuk belenéztem a török-svájci meccsbe és furcsa volt látni, hogy szakadó esőben rohangálnak és csúszkálnak a labda után, ráadásul a pocsolyák külön megdolgoztatták a játékosokat mivel sokszor megállították a guruló labdát. Hát nem tudom…
Aki élvezi ezt az egészet az most gyűjtsön minél több élményt, mert négy évig be kell osztania…

Levendula és az ízlelőbimbók

2008. június 10. - írta Piroseper
Mivel ilyen sokat vagyok itthon mostanában, van időm nézni az RTL klub reggeli műsorait, a Reggelit és a Csak Csajokat. Szerintem mindkét műsor tartalmas, általában érdekes dolgokról van szó, én csak azt nehezményezem, hogy legtöbbször nem adnak elég időt a vendégeknek, hogy kibontakozzanak és ez igencsak bosszantó tud lenni érdekes témánál. De ma annyira tetszett a főzős része a csak csajoknak (pedig mint ahogy már előző bejegyzésben írtam is, nem vagyok valami konyhatündér), hogy ki fogom próbálni azt amit láttam, ha sikerül beszerezni a hozzávalókat. De, hogy ne csigázzam tovább a kedélyeket leírom, hogy mit készített a szakács: levendulás dolgokat (azaz levendula mint fűszer volt a mai téma) és köztük egy ecetes, levendulás salátaöntetet is csináltak, ami látványnak sem volt utolsó… Így ebbe muszáj lesz belevágnom, mert nagyon érdekesnek találtam a receptet. Ráadásul holnap is virágos dolgok lesznek terítéken, úgyhogy mindenképp növelem majd a nézettségi statisztikát…

Macskadivat

2008. június 9. - írta Piroseper
perzsa cica

Sokszor nem értem az embereket. Kedves párom egyik szomszédjának van egy gyönyörű perzsa cicája. Nagyon tetszik a bundája, dús és szép színe van – főleg ha még a gazdája többet fésülgetné… De mivel nem volt rendszeresen karban tartva, nagyon csomós lett a szőre és kozmetikushoz vitték, most meg úgy néz ki ahogy a képen látható. Mintha elkapta volna a gazda és későn vette volna észre, hogy nem is bárányt nyír hanem macskát… De a legrosszabb az, hogy a farkán a lábak alsó részén, meg a fejen, megmaradt hosszabban… a test viszont csenevésznek tűnik – így aránytalan az egész macska. Gondolom ez valami divat lehet, mert a Playboy-os sorozatban is, Bridget macskáját ugyanígy nyírták meg. És még biztosan lehet találni példákat. De a szomszédnak legalább van ízlése, és leváltja a cicakozmetikust…

Ablakon keresztül...

2008. június 8. - írta Piroseper
Ma elég sok időt töltöttem a gép előtt, pedig nem akartam. És mivel a gép az ablak előtt van, ezért sokat bámultam ki rajta. A mai időjárás elég esős volt, azaz inkább úgy mondanám, hogy néha eleredt, máskor meg csak szimplán esőre állt az idő. Vicces volt látni, hogy amikor elered, akkor az emberek, elkezdenek rohanni, mivel sokan nem gondoltak előre és nem vittek magukkal esernyőt. Előbb egy hat zacskóval felszerelt srác rohant haza felé, miközben a táskájában matatott valami után, amit nem talált meg persze, így imbolyogva újra nekilódult. Remélem hazaért, de már nem is esik. Ahogy jött, úgy ment… Ez a szép a nyári záporokban: kiszámíthatatlanok.



Régebbiek | Végére »

Bemutatkozás

Úgy gondoltam, hogy igazán jó lenne egy olyan blog is amely rólam szól; a mindennapjaimról, meg arról, hogy milyennek látom a világot. Sokak szerint radikális vagyok és meggyőzhetetlen, szerintem csak objektív…

Keresés

Utolsó kommentek

- Álmok, be-rci: Ne görcsölj már ennyit ezen!!!! Biztos a bélfertőzésed is emiatt... »
- Betegség, be-rci: Jajajajaj! Ma a Ferenciek terénél láttam egy nénit aki levendulát... »
- Olvasódélután, Piroseper: Elolvasni elolvassa, de aztán megtöri a láncot. És az egész... »
- Olvasódélután, be-rci: Na de ha ellopja, akkor valószínűleg el is fogja olvasni.... »
- A Hefner villa lakói és azok az édes szülinapok…, be-rci: Na...hallod...a végébn megfertőz a tévé :D Néha én is nézem... »

Kategóriák

- Aktuális (2)
- Élmény (12)
- Gasztro (2)
- Gondolat (4)
- Nyitott szemmel (6)

Archívum

- Jelen
- 2008. július
- 2008. június
- 2008. május
- Az összes »

Linkek

- tamburo blogja
- freeblog főoldal

Egyéb