2008. július 4. - írta
Piroseper
Már több mint fél éve nincs sportorvosi engedélyem, így eljött az ideje, hogy megcsináltassam. Sikerült is: mindössze röpke 5 órát vett el az életemből. A szar az egészben az, hogy már nem az sztk-ig kell menni, hanem Budára az alkotás útra, mert állam bácsinak úgy éri meg ha az összes budapesti sportoló központilag egy helyre megy.11kor indultam el otthonról és négyre értem haza. A kórház a régi vágású kórházak közé tartozik, így egy nagyobb, parkosított területen elszórtan vannak kisebb épületek. 105-ös busszal mentem, így odafelé valóságos városnézésnek is részese voltam. Tényleg élveztem, de késtem ¾ órát. Útközben eszembe jutott, hogy talán nem is fogak beengedni a sportorvoshoz. Mikor végre bejutottam oda ahova kellett, természetesen férfi sportorvost fogtam ki… egy gusztustalan perverz embert… de több szót ne is ejtsünk róla… Aztán még két vizsgálaton túl kellett esnem: az EKG gyerekjáték volt, de a vizelet vizsgálaton kicsit meglepődtem, mivel fél órával a minta leadása után már meg is volt az eredmény. Ezután következett a legunalmasabb és a leghosszadalmasabb másfél órás rész, mivel óriási káosz volt a sportorvosok között, senki nem akart egy rohadt pecsétet adni… Volt egy csaj aki feladta ezt a végtelennek tűnő várakozást és elhúzott. Szerencsére a kitartásomat siker koronázta és egy évre szóló engedéllyel hagyhattam el a helyet. Mire elindultam haza, addigra a város is bedugult, így szinte csak lépésben tudtunk haladni a busszal. Itt már nyűgös voltam, így átszálltam metróra, ami haza is röpített majdnem egy szempillantás alatt.
Aztán minden rendben volt, egészen fél 11-ig. Fürdés közben ugyanis elkezdett vérezni az orrom. Gondoltam semmi vész, kikászálódtam a kádból, bepaszíroztam az orromba egy zsepi csücsköt és vártam… és vártam…és vártam. Általában lefekszem ilyenkor a hátamra, tudom, elvileg nem szabadna, de nekem bevált… eddig a pillanatig. De most annyira erős volt a vérzés, h a nyelt vértől felfordult a gyomrom. Nem tehettem mást segítséget hívtam, mivel húgommal voltunk ketten itthon, szüleim meg a világ végén lévő telkünkön pihentek ahol nincs térerő. Egyedül párom édesanyját tudtam hívni, mivel ugye párom sincs itthon… Egyből átjött, és azt mondta szerinte menjünk inkább ügyeletre. Így felkerekedtünk. Mikor végre szövevényes úton megérkeztünk a máv kórházba, addigra elállt a vérzés… Az orvos éppen műtött, úgyhogy várnunk kellett egy kicsit. Amikor sorra kerültem (mert többen is várakoztunk) váltottam pár szót az dokival. Mint kiderült reggel fél 8 óta benn volt. Szegény azt hittem elalszik. Valami savas cuccot kent az orromba ami csípett egy ideig, de készséges és kedves volt. Mostmár azt is tudom, hogy ha vérzik az ember orra, akkor vattát kell az orr résbe tömni, melyet Neugranormon krémmel kentünk be mielőtt a helyére tesszük. Amikor eljöttünk akkor láttunk egy pórul járt srácot akinek nagyon durván vérzett az orra. Valami műtéte volt és aztán hirtelen fellépett az orrvérzés. Hajnali három körülre értem haza és egy kicsit még küzdöttem a fájó hasammal. Na de mindegy! Nyárra fel!